A LEVSZKI ZSÓFIA TÖRTÉNETE

A csapat bölcsõje, a Budaörsi úti kolesz

A Levszki Zsófia patinás csapatnak számít, története egészen 1995 tavaszáig nyúlik vissza. Elsõs egyetemista fejjel ekkor néhányan azon törtük a fejünket, milyen keretek között tudnánk hódolni szenvedélyünknek, amelyet futballnak hívnak. Néhányan az alakulgató csapatból testnevelés óra keretében a BEAC sporttelepén kergettük a labdát, mígnem egyikünk, Meinczinger Tibor (csapattársaknak csak egyszerûen Meinczi) felfigyelt arra, hogy az ELTE Budaörsi úti kollégiumában rangos bajnokság zajlik, amelynek tavaszi idényére új jelentkezõket is keresnek. Rögvest eldöntöttük tehát, hogy itt rakjuk le az alapokat. Már csak egy csapatnév hiányzott, de a földrajzosok örök hóhányója, Polgár Tamás agyából hamar kipattant az ötlet: legyünk Levszki Zsófia! Hamar rábólintottunk a dologra, mert Reál Margitból, AS Kómából és hasonlókból jópárral találkoztunk már, de Levszki Zsófia tudomásunk szerint egyetlen van az egész világon, és ez A MIENK. A 95-ös tavaszi bajnokságban tehát a második vonalban, a B-csoportban kezdtünk, a következõ kerettel: Ambrus Tamás, Andor Gergely, Devich Dénes, Feczkó Tivadar, Jávor Balázs, Jeney László, Meinczinger Tibor, Polgár Tamás. A csapatból jómagam, Ambrus Tamás, valamint Jeney Laci és Polgár Tomi a földrajzos vonalat erõsítettük, Andor Gergõ, Feczkó Tivi és Meinczi informatikusokként bontogatták szárnyaikat (más-más szakokkal kiegészítve), Jávor "Baba" akkor matek-kémiás volt éppen, ha jól emlékszem, míg Devich "Dinit" a Pázmányról "csábítottuk át", de õ azóta is kisebb-nagyobb megszakításokkal hûséges volt hozzánk.

A Levszki meghódítja a koleszt

Már az elsõ idényben sikerült a harmadik helyen végeznünk a B-ligában, ami még éppen feljutást ért, vagyis egybõl a legjobbak között találtuk magunkat. Akik manapság kezdik az ELTE-t vagy vetõdnek a kolesz környékére, talán legyintenek, ám akkoriban ez a bajnokság vetekedett jó néhány erõs kerületi kispályás sorozattal. A sztárcsapat az FC Maszlag volt (máig legenda a Budaörsi úton...), amelytõl szinte mindig kikaptunk, de idõnként jó csapatok egész sora jött össze. Ebben a társaságban bravúrnak számított, hogy mindjárt az elsõ A-csoportos szezont bronzérmes pozícióban zártuk. 1998 tavaszán aztán megszületett elsõ bajnoki címünk, amelyet két évvel késõbb egy újabb követett. Szûk két éves kihagyást követõen 2003 tavaszán újra beneveztünk veterán csapatunkkal a bajnokságba, természetesen kiegészítve új játékosokkal. Az eredeti törzsgárdából már csak Jeney Laci, Polgár Tomi, Devich Dénes és jómagam maradtunk, de végül be kellett látnunk, hogy erre már végképp nem futja majd az idõnkbõl, így végleg kiszálltunk a koleszos pontvadászatból.

Budai (Gazd)Ászokból Arany Ászok, majd Levszki

A koleszvonalat tehát nagyjából körvonalaztam, ám a csapat története azért nem intézhetõ el ilyen egyszerûen. A kispályás foci gondolata - bajnokság keretében - 1991-ben pattant ki bátyám, Ambrus Attila fejébõl. Ebben az esztendõben Budai (Gazd)Ászok néven a csapat benevezett a Pünkösdfürdõnél található III. kerületi pontvadászat B-csoportjába. Az igen szerény képességû együttes nevét onnan kapta, hogy ekkor még fõleg közgázosokból állt (Attila baráti köre). Két év után aztán otthagytuk az id. Olter László (fogalom a "szakmában"!) nevével fémjelzett bajnokságot (az eredményekrõl inkább ne beszéljünk...), és átnyergeltünk Kelenföldre, ahol a Budai XI SE által szervezett sorozatban indultunk. Itt már Arany Ászok néven szerepeltünk, és egészen 2001 õszéig hûségesek is voltunk a XI. kerülethez. A csapatból egyre inkább kezdtek eltûnni azok, akik - hogy finoman fogalmazzak - csak véletlenül kerültek a focipályára, és helyettük "komoly" múlttal vagy jelennel (NB I tarcsi vagy NB III, megye I) rendelkezõ ismerõsök kerültek. Ennek köszönhetõen a kezdeti nehézségek után hamarosan feljutottunk az A-osztályba, ahol azonban a kiugró eredmények rendre elmaradtak. Ennek oka elsõsorban a csapat fegyelmezetlensége volt: akadt olyan szezon, amikor a meccsek többségét (idõnként kettõs) emberhátrányban kezdtük el vagy játszottuk végig. Ezen a mentalitáson szépen fokozatosan sikerült változtatnunk, a bajnokság szervezetlensége és a bírók egyre ellenszenvesebb viselkedése miatt viszont 2001-ben úgy döntöttünk, váltunk.

2002 augusztusáig aztán úgy hozta a sors, hogy csak különbözõ kupákon, hétvégi tornákon vettünk részt, mígnem "felvételt nyertünk" a Népstadionnál, illetve most már korrektebb, ha úgy fogalmazunk: Puskás Ferenc Stadionnál zajló mûfüves bajnokságba, ahová már korábban pályáztunk.
Itt három szép és egy kevésbé szép, csonka szezont töltöttünk el, és ezalatt egyszer arany-, kétszer pedig bronzérmet szereztünk. Ez volt a Levszki egyik legsikeresebb idõszaka, amikor nagyon egységesek voltunk, és meg is szerettük a helyszínt. Azt a helyszínt, melyet viszont 2006-ban "eltüntettek" a stadion környéki fejlesztések és átépítések jegyében. A 2005/2006-os bajnokság tavaszi idénye már a Népligetben, mostoha körülmények között kezdõdött el, de az már egy teljesen más közeg volt, így úgy döntöttünk: elmegyünk onnan.

A következõ állomás a patinás Tanuló utca volt, Budapest legrégebbi kispályás bajnoksága, ahol elsõ évünkben, 2006-ban a 9. osztályban, a vasárnap délutáni szekcióban debütáltunk, méghozzá parádésan: mindössze egy ki nem állás miatti vereséggel, hatalmas fölénnyel lettünk elsõk. Egy évvel késõbb már a hétfõi 2. osztályban találtuk magunkat, sokkal erõsebb mezõnnyel, de egy katasztrofális tavasz után egész õsszel veretlennek maradva kilencedikként zártunk a 20 csapatos pontvadászatban. A következõ szezonban a bravúrosnak mondható hatodik, majd a kilencedik, végül 2010-ben a nyolcadik pozíciót kaparintottuk meg. Ez utóbbi volt a hattyúdalunk a Tanuló utcában, az önkormányzat ugyanis megvonta a jogot az addigi szervezõbizottságtól, így ismét új bajnokság után kellett néznünk.

Mivel a hétfõi naphoz ragaszkodtunk, kevés lehetõség közül tudtunk választani, végül az utolsó pillanatban beneveztünk az angyalföldi MALB fedõnevû ligába, ahol sorsolás után a harmadosztályba soroltak be minket. A nem túl magas színvonalú bajnokságot különösebb megerõltetés nélkül megnyertük, így feljutottunk a második vonalba. Ott sem vallottunk szégyent, ismét harcban álltunk a bajnoki címért, ám végül az ezüstérem is újabb osztályváltást ért. 2013-ban a legjobbak között küzdöttünk a jó helyezésért.

A csapat egyébként 1997 óta rendszeresen indul kisebb-nagyobb erõsségû tornákon, kupákon. Már ebben az évben ott voltunk az akkor még gyerekcipõben lévõ országos strandfocibajnokság mezõnyében, és büszkén állíthatjuk, hogy egyike vagyunk a leghûségesebb csapatoknak, akik azóta is feltúrják a homokot évrõl-évre. Legnagyobb sikereink:

- MALB Angyalföldi mûfüves bajnokság, hétfõ, III. osztály, I. helyezés (2011)
- MALB Angyalföldi mûfüves bajnokság, hétfõ, II. osztály, II. helyezés (2012)
- Fehérvári úti téli sátras mûfüves bajnokság, hétfõi liga, I. helyezés (2008-2009, 2010-2011 és 2014-15)
- Fehérvári úti téli sátras mûfüves bajnokság, hétfõi liga, II. helyezés (2009-2010, 2011-12 és 2015-16)
- Tippmix-kupa, budapesti selejtezõ, továbbjutás (1-3. hely, 2008)
- Puskás Ferenc-stadion, mûfüves bajnokság, I. helyezés (2003-2004)
- Tanuló utcai bajnokság, vasárnap délutáni bajnokság, I. helyezés (2006)
- Mérnök utcai terembajnokság, I. helyezés (2005)
- Mérnök utcai terembajnokság, II. helyezés (2006)
- Kerék utcai terembajnokság, 2. szakasz, napközbeni bajnokság, II. helyezés (2007)
- Arany Ászok Grundeszliga, Római parti selejtezõ, I. helyezés (1999)
- Arany Ászok Sziget Bajnokság, I. helyezés (2000, 2001)
- Arany Ászok Sziget Bajnokság, II. helyezés (1999)
- Arany Ászok Szuper Kupa (országos döntõ), II. helyezés (2001)
- Arany Ászok Pub Cup, budapesti selejtezõ, továbbjutás (1-5. hely, 2003 és 2004)
- Csepel, Karácsonyi Torna, IV. helyezés (2000)
- Országos Strandfocibajnokság, balatonlellei selejtezõ, IV. helyezés (2011)
- Országos Strandfocibajnokság, tiszakécskei selejtezõ, VIII. helyezés (2002, 2010)
- Országos Strandfocibajnokság, Szuperdöntõ (Balatonlelle), X. helyezés (2010)